Egy az Isten – ez az unitárius hitvallás a címe Jókai regényének, amely a torockói unitáriusokat dicséri. Mintha mi, szentháromsághívők, több istent vallanánk. Mint politeistákat támad bennünket az Iszlám Állam is, halálos fenyegetésekkel, melyeknek eddigi gyilkosságaik adnak nyomatékot.

A kereszténység teljes szívből vallja az Ószövetség monoteizmusát. Csak egy Isten van. Nem lehetséges több Abszolútum, nem lehetséges több Végtelen. Ahhoz, hogy több legyen az egyikben kellene lennie valami olyannak, ami a másikban nincs. De a végtelen tökéletesség nem lehet hiányos. Az Ószövetség fő tartalma Isten egyetlensége. Isten nem első a dolgok között, hanem fölötte áll minden dolognak. Az Abszolútnak nem lehet versenytársa, egy másik abszolútum. Az Ószövetség fő tartalma, hogy egyedül az Úr az Isten, a pogányok istenei nem istenek. A római birodalom azért üldözte a keresztényeket, mert nem voltak hajlandók áldozatot bemutatni a pogány isteneknek. A keresztény ókor vértanúi a monoteizmus vértanúi. „Hiszek az egy Istenben”, imádkozzuk. Az egyetlenben, a kizárólagosban.

Egyúttal azonban hittel valljuk azt is, hogy amint az Atya valóságos Isten,, ugyanúgy valóságos Isten a Fiú és a Szentlélek is. De nem más isten, hanem ugyanaz az Isten, mint az Atya. A szentháromsághit nem triteizmus, nem háromisten-hit. Csak egyetlen isteni valóság van. A Fiú, mint a nikaiai hitvallás megfogalmazza, az Atyával egylényegű, vagy, mint a görögkatolikus fordítás szerencsésen mondja, egyvalóságú (homousziosz). Ugyanez vonatkozik a Szentlélekre is, „akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút”. Ugyanaz a lénye az Atyának, mint a Fiúnak vagy a Szentléleknek. Ezt az egyetlen lényt imádjuk, senki mást. Nem vagyunk politeisták.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. augusztus 2.