A házasság

Részlet Schütz Antal: Dogmatika II. (A katolikus hitigazságok rendszere) c. művéből

A házasság mint a legmélyebben járó emberi különbözőségben, a nemi differenciáltságban gyökerező elemi emberi életközösség, mint az emberiség életfájának termőszerve rendkívül sok és mélyen életbe vágó biológiai, lelki, kultúrai, társadalmi és természetfölötti vonatkozásának csomópontja, állandó és általános elméleti és gyakorlati érdeklődésnek középpontja, a legkülönfélébb kultúrai jogi, társas, gazdasági, nevelői problémák találkozója, s ezért az ellentétes világnézetek ütközője, a világnézeti harcoknak legérzékenyebb barométere, és egyben az égető társadalmi kérdésnek mindenkori nagy teherpróbája.

A házasság körül dúló nagy elméleti és gyakrolati harcok, a rajta álló és dőlő nagy kockázatok és érdekek külön jelentőséget adnak a dogmatikai tárgyalásnak, mely napi védelmekkel, divatáramlatokkal és kérészéletű érdekekkel szemben a változatlan és megvesztegethetetlen örök igazság álláspontján tárja föl mivoltát, és egyúttal megmutatja azokat a fogódzópontokat, melyekbe a házasság körül forgó problémáknak a helyes megoldás végett bele kell kapcsolódniok. A házasság egyetemes problémájának Ariadne-fonalát a házasság szentségi tárgyalása adja kezünkbe.

A házasság szentségi valósága

1. A házasság fogalma

A házasságot a római jog szerint így szokás meghatározni: egy férfiúnak és egy nőnek állandó, törvényes, nemi jellegű életközösége. Formai mivoltát tekintve tehát a házasság egy férfiúnak és egy nőnek nemi életközössége, (matrimonium in esse); létesítő oka egy férfiúnak és egy nőnek törvényszerű szerződése állandó nemi jellegű életközösségre (matrimonium in fieri). Keresztények között ez a házassági szerződés szentség-jellegű. A házasság szentsége szerint egy férfiúnak és egy nőnek törvényszerű szerződése állandó nemi életközösségre, mely kegyelmet jelent és közöl. A házasság rendeltetését kifejezi as házasság hármas áldása (bona matrimonii): (…)

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2014. október 18.