Az Eucharisztia az elhunytak életadó kenyere (1)

A megváltást Krisztus halála és feltámadása hozta el az emberiségnek. A szentmise Krisztus halálának és feltámadásának ünneplése. Mi, katolikusok hisszük és valljuk a szentek közösségét. Van egy dicsőséges egyház a mennyben, egy szenvedő egyház a tisztítótűzben és egy küzdő egyház a földön, ahol a bűn, a sátán és a test ellen harcolunk.

Testvérei vagyunk egymásnak, mivel Jézus mindenkinek Ura és az egyház feje (1Kor 12,12; Kol 1,18). Ahogy mi fordulhatunk a mennyben lévő szentekhez segítségért és kérhetjük közbenjárásukat, úgy mi is, akik a földön élünk, segíthetünk a tisztítótűzben szenvedő és a végső szabadulást váró lelkeknek imádságainkkal, szentmisék mondatásával és jócselekedeteinkkel.

Az Ószövetség idején gyűjtést rendeztek, és az összegyűlt pénzt Jeruzsálembe küldték, hogy áldozatot mutassanak be a megholtakért, hogy az Úr bocsánatát és irgalmát elnyerjék (2Makk 12,38-46). Az ősegyházban sokan úgy gondolták, hogy azok is üdvözülhetnek, akik hit és keresztség nélkül haltak meg, ha az élők a nevükben megkeresztelkednek – létezett tehát a halottakért való keresztség. „Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért”! Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük?”

(1Kor 15,29) Szép egyházi hagyomány, hogy a megholtakért imádkozunk és szentmisét ajánlunk fel értük.

Édesapám 1954. december 14-én, édesanyám pedig 2000. február 13-án halt meg. Minden hónapban egy szentmisét ajánlok fel értük szeretetem jeléül. Ha még a földön élnének, meglátogatnám őket, és ajándékot vinnék nekik, hogy irántuk való szeretetemet kifejezzem. Mivel azonban már nem a földön élnek, anyagi ajándékot nem adhatok nekik. Most úgy tudom legjobban kifejezni irántuk érzett szeretetemet, ha szentmisét ajánlok fel értük, és szentmiséimen imádkozom értük, mivel hiszem, hogy Isten szeretetének legnagyobb tette a szentmise (Róm 5,8) Ezért az elhunytakért szentmisét ajánlunk fel, nemcsak azért, hogy a tisztítótűz kínjaitól megszabaduljanak, hanem hogy megmutassuk irántuk érzett szeretetünket és hálánkat. Tudom, hogy elhunyt őseim közül sokan már a mennyben vannak, de mégis értük mondok miséket, mert szeretem őket és hálával tartozom nekik.

Valahányszor családi problémákkal jönnek hozzám emberek, azt tanácsolom nekik, mondassanak misét elhunyt szüleikért és őseikért, és problémáik sok esetben csodásan megoldódnak. A gyermekekre nemcsak sok áldás száll szüléikről és őseikről, hanem azok bűnének átka és következménye is rájuk szállhat: „Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, mi hordozzuk bűneiket” (Siralm 5,7; Szám 14,18; Ez 18,2) „Krisztus megváltott

minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: Átkozott mindaz, aki a fán függ.” (Gal 3,13) A szentmise bemutatásakor, amikor azt ünnepeljük, hogy Jézus meghalt a Kálvária-hegyen, és átokká lett értünk, megtörnek az átkok, melyek közvetlenül vagy közvetetten ránk nehezednek.

Minden bűnnel Isten parancsolatait szegjük meg (1Jn 3,4), a parancsolat megszegése pedig mindig átkot von maga után. Mihelyt ősszüleink engedetlenek lettek Istennel szemben és megszegték parancsolatát, a föld átkozott lett (Ter 3,17). Aki többet szeretne tudni arról, hogy a parancsolatok megszegése milyen átkot von maga után, olvassa el a Második Törvénykönyv 27. és 28. fejezetét. „A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget Ezért ÁTOK EMÉSZTI MEG A FÖLDET, és megbűnhődnek lakói” (Iz 24,5-6) Izajás könyvének teljes 24. fejezete olyan szerencsétlenségekről és katasztrófákról beszél, melyek a bűn átkaként sújtják a földet. Sokan tettek bizonyságot arról, hogy a rájuk nehezedő átok a szentmisén megtört.

Sok papi hivatás lett a családban, miután az átkokat megtörték és eltávolították

Keralában sok papi és szerzetesi hivatás van, ezért minden család büszke rá, hogy hány papot és szerzetest adott az egyháznak. Volt egy család, ahol mindenki, aki papnak vagy szerzetesnek ment, visszajött, és mindenki azt gondolta, hogy mindez egy papra mondott átok miatt történt, akit a család egyik őse megrágalmazott és tönkretett. „Fölkentjeimhez ne nyúljatok, ne bántsátok prófétáimat!” (Zsolt 104,15) Sámuel könyvében arról olvasunk, hogy Dávid, akinek sok lehetősége nyílt rá, hogy az életére törő Sault megölje, mégsem emelt kezet rá, mert: „Nem nyújtom ki a kezemet az Úr felkentje ellen. ” (lSám 24,7; 26,11; 2Sám 1,14) Mikor a nevezett család összejövetelén szóba került az átok, mely akkor keletkezett, mikor egyik ősük egy papot megrágalmazott, mindannyian nagyon sajnálták a dolgot, és kifejezésre juttatták, hogy mindent megtesznek azért, hogy az átkot eltávolítsák a családról. Azt tanácsoltam nekik, hogy a család minél több tagja járjon minden nap szentmisére. Azt is kértem, hogy járjanak szentségimádásra, és mondassanak rendszeresen misét az elhunyt családtagokért, a család gazdag tagjainak pedig azt javasoltam, hogy támogassák az árvákat és a szegényeket.

A családtagok együttműködtek velem, hogy elégtételt és engesztelést nyújtsanak őseik bűneiért, és minden átkot eltávolítsunk melyet azok bűnei okoztak. Ekkor kitettem a legszentebb Oltáriszentséget, és megkértem őket, hogy térdeljenek le az Úr előtt és imádkozzanak, hogy őseik bűnei megbocsátást nyerjenek különös tekintettel arra a férfira, aki igazságtalanságot követett el a pappal szemben. Az Ószövetségben is találunk imádságokat az ősök bűneinek bocsánatáért (Ezdr 9,6-15; Neh 9,16f; Jud 7,1-32; Eszt 4,17f). A fentiek 1973-ban, papságom első évében történtek. Ebben a családban most 28 pap, 30 apáca és sok pap- és szerzetesnövendék van. A család tagjai ma is tisztelik a szent Eucharisztiát, minden nap járnak misére, rendszeresen végeznek szentségimádást, és az elhunytakért misét mondatnak.

Unoka nélküli házaspár

Egyszer egy házaspár jött oda hozzám, és így szóltak: „Atya, hat gyermekünk van, öt fiú és egy lány, mindannyian megházasodtak már, de egyetlenegy unokánk sincsen.” Megtudtam, hogy mindannyian jó keresztény életet élnek. Az orvosi vizsgálatok csak az egyik lány esetében mutattak ki testi rendellenességet: petefészek daganata volt. Azt javasoltam nekik, hogy jöjjenek el a karizmatikus lelkigyakorlatra, amit én vezetek. A lelkigyakorlaton előadásokat hallottak az átkokról és arról, hogy milyen következményei vannak azoknak a bűnöknek, amelyeket a család ősei követtek el. A belső gyógyulásért és a családfa gyógyításért mondott imán is részt vettek. Kérésükre néhány hónappal később misét mondtam a családfájukért, melyen az egész családdal együtt vettek részt. […]

Megkértem a család hozzátartozóit, kérjenek bocsánatot Istentől a nagymama bűneiért, és mondassanak szentmiséket a lelkéért. Majd azt tanácsoltam a család tagjainak, hogy kérjenek bocsánatot az abortált gyermekektől. Sokan közülük látták, hogy a kisgyermekek odajönnek hozzájuk, én pedig hallottam, ahogy a családtagok suttogva bocsánatot kérnek tőlük. Miközben mindegyiküknek nevet adtam, meg is kereszteltem őket. Mise után az összes résztvevő dicsőítette az Istent az Úr csodáiért, és úgy döntöttek, hogy minden nap járni fognak szentmisére és szentségimádásra. Azt is elhatározták, hogy eladják a nagymamától örökölt dolgokat, és a felebaráti szeretet és az irgalmasság cselekedeteit fogják végezni. Két kápolnát építettek Afrikában és Indiában örökös szentségimádás céljára. Nyolc éve annak, hogy mindez történt, és a családban jelenleg 11 unoka van. Istenünk hatalmas Megváltó, aki jelen van a legszentebb Oltáriszentségben, és továbbra is irgalmasságot gyakorol ezer nemzedéken át (Kiv 20,6).

Egy család, ahol tizenhárom válás volt

A szexualitás Isten ajándéka, a családi élet pedig Isten terve (Ter 1,26-28; 19,4-6; IKor 7,10-11; Ef 5,21-33). Isten az, aki a jegyeseket egyesíti a házasságban a Szentlélek által, a sátán, az ellenség pedig az, aki jön, hogy elhintse a gyűlölet és az ellenségeskedés magvait és elválasszon. Egyszer egy olyan család jött oda hozzám nagy szomorúságban, ahol 13 válás volt. Úgy döntöttem, hogy családi misét fogok mondani a jelenlétükben.

A szentmise első része alatt az Ur tudomásomra hozta a nagyapa történetét, aki a sátánt imádta, valamint boszorkányságba és okkult praktikákba keveredett. A feleségétől elvált, erkölcstelen életet élt, prostituáltakhoz és rossz nőkhöz járt, akik közül néhányan gonosz lelkekkel és boszorkányokkal álltak kapcsolatban. Írásos egyezséget kötött a sátánnal, melyben az egész családot átadta neki.

A Szentlélek megmutatta nekem, hogy a vérrel egyezséget a pincében őrzik a nagyapa faládájában más régiségekkel együtt. A család tagjai kérték ősük bűneinek bocsánatát, én pedig Jézus és az Ő drága vére nevében megtörtem a sátánnal kötött egyezséget. Elégettem a ládát, melyben az egyezséget tartották, és imádkoztam, hogy szabaduljanak meg a sátán hatalmából.

Az imádság alatt a család öt hozzátartozója erős görcsök közepette a földre esett, és néhányan rémülten kiáltoztak. A szabadító ima után a családot és valamennyi hozzátartozót felajánlottam Jézus szent Szívének, és szigorúan meghagytam nekik, hogy is minden nap ajánlják fel magukat Neki, és mondassanak szentmiséket a család elhunyt tagjaiért. A plébánián pénzt fizettek be, hogy állandóan mondjanak misét azért az ősükért, aki a sátán átkait hozta a családra. A család elhatározta, hogy kápolnát építtetnek a telkükön, plébánosuk pedig a püspök beleegyezésével engedélyezte az örökös szentségimádást. Hihetetlen, de egy férfi kivételével, aki újabb polgári házasságot kötött, mind a tizenkét felbomlott házasság rendeződött, és a felek kibékültek egymással.

Az elmúlt tizenhárom évben újabb válásra vagy szétköltözésre nem került sor a családban! Biblikus tanításom alapján felismerték, hogy minden családtervezés ellentétes Isten akaratával, és hogy minél több gyerek a cél. Most sok gyermek van a családban, vetélés és impotencia pedig már nincsen! A sátán kezdettől fogva gyilkos, és azért jön, hogy elpusztítsa az életet, és szétválassza mindazt, amit Isten a szeretetben egyesített (Jn 8,44; 10,10). Az Eucharisztiában valóságosan jelen levő Úr pedig azért jön, hogy a sátánt és a sátán műveit elpusztítsa, és a családokat és társadalmakat szeretetben és egységben (Jn 15,13; 1Ján 3,8) újra felépítse.

Nagy baj, hogy a protestánsok vagy a modern teológusok hatására a katolikus egyházban sokan már nem imádkoznak a megholtakért. A legjobb imádság és a legszebb ajándék, amit valaki a világból eltávozottaknak adhat, a szentmise, mivel a szeretet a szentmisében jut a legteljesebb módon kifejezésre. A szent Eucharisztiában az új szövetség vére ontatik ki a bűnök bocsánatára. Jézus minden szentmisén sokak bűnét megbocsája, mikor életét bárányaiért adja, és életet ad bőségben mindazoknak, akik élnek és azoknak is, akik már meghaltak. „Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért” (Jn 10,14-15)

1997-ben azt a különleges feladatot kaptam az Úrtól, hogy imádkozzam az elhunyt lelkekért, és ajánljak fel értük szentmisét. A Biblia alábbi szavai indítottak erre: „Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az Ő szavát (Jn 5,25-28) Tudjuk, hogy Jézus kereszthalála után az alvilágba ment (seol – a halottak helye), és kiszabadította azokat, akik előtte hunytak el. „Ezért mondja az írás: ‘Felment a magasba, foglyokat vitt magával, ajándékokat adott az embereknek. ‘Az pedig, hogy felment’, mi mást jelent, minthogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent” (Ef 4,8-10)

Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette. Őbenne ment el, hogy azoknak a lelkeknek is hirdesse az örömhírt, akik a börtönben voltak, akik egykor hitetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által” (1Pét 3,18-20)

Ezek a szavak teljesen egyértelműek: Jézus alászállt az alvilágba, és evangelizálta a lelkeket. Amikor Jézus a küldetésének céljáról beszél, azt mondja, hogy azért jött, hogy a foglyokat megszabadítsa, viszont életében egyszer sem ment el a börtönbe, hogy foglyokat kiszabadítson (Lk 4,18). Kik akkor ezek a foglyok? A fenti szavak értelme nemcsak a foglyaira vonatkozik, hanem a „seolban” lévő lelkekre is. Jézus nekik hirdette az örök élet igéit, megbocsátotta bűneiket, és magával vitte őket a mennyországba.

Létrehozva 2014. február 25.