Testünk: jelenlétünk az univerzumban, lényünk érzékelhető oldala. A keresztény nem tartja a testet a lélek börtönének, vagy éppenséggel a Gonosz művének. A test – éppúgy, mint a közvetlenül teremtett lélek – Isten alkotása. A kettő együtt alkotja az embert.

Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé (Ter 2,7).

A paradicsomi állapot a test és lélek tökéletes harmóniáját jelentette. A bukással ez megbomlott. A Krisztusban újjáteremtett ember a Szentlelket hordja testében, hogy az önuralom természetfölötti aján­dékával (Gal 5,23) helyreállítsa ezt a harmóniát.

Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? (1Kor 6,19)

A test és a lélek harmóniája majd a föltámadásban válik teljessé.

Aki Krisztus Jézust feltámasztotta a halottak közül, ha­landó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által (Róm 8,11).

Dicstelenül vetik el dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el erőben támad föl (1Kor 15,43).

A fegyelmezetlenség a test vágyainak öncélú kielégítése. Az öncélú­ság megfékezése csak akkor lehetséges, ha keményen, de okosan bánunk a testtel.

A tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 5.