Katolikus hitvédelem és megújulás

Godfried Danneels bíboros,
Malines-Bruxelles érsekének karácsonyi pásztorlevele (1990)

“Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk ?” (Lk 7,19) 

TESTVÉREK!  A földön nagy nyugtalanság uralkodott akkor, amikor Jézus megszületett Betlehemben. Palesztinában is a megszálló rómaiaknak sok problémájuk volt mindenféle „felszabadítókkal”, akik fel-felbukkantak, magukkal sodorva a nép egy részét, hogy kevéssel utóbb eltűnjenek. Vallásos nyugtalanság is volt. A zsidók vártak Valakit, akinek el kellett jönnie, - és nemcsak ők - hol késett tehát ez a Messiás?

Voltak, akik a pusztaságba menekültek: „Hogy lehet ebben a poshadt társadalomban tovább élni?”Túl sokáig már nem várakoztak volna: valami feszültség volt a levegőben. Nemde Keresztelő János is hasonlóképpen szólt: „A fejsze már a fák gyökeréhez ért” (Lk 3,9) és: „Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét és csűrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti.” (Lk 3,17)És mi van nálunk, 1990 Karácsonyán? Kísértésem ezt felelni: világunk nem képes kimenekülni az erőszak hatalmából. Ma is nagy a vallási nyugtalanság. A 60-as évek hippijeinek mosolygó „virágporából” (flower power -hímporából) nem sok maradt. Ugyanígy alig van nyoma az 1968 májusa agresszív eszményeinek. A 80-as évek - egészen váratlanul - előhozták a nyugtalan embert, a vallás-keresőt. Ugyanígy óriási a meglepetés a lelkipásztorkodás területén is. Az Egyház arra készült fel, hogy szembesül a szekularizált, ateista emberrel, akit csak az anyagiak érdekelnek. És kivel találkozott 1990-ben? A nyugtalan emberrel, a vallást vagy valláspótlékot keresővel, akit már nem bűvöl el oly nagyon a tudomány és a technika gyümölcse.

Lépten-nyomon ilyesfélét hall az ember: „Adjanak mást nekem, mint amit a számítógép kidob! Adjanak okot a reménységre! Ki gyógyít ki halálos unalmamból?Hol találok valamit, ami felmelegíti a szívemet? Ki vállalja vezetésemet, ki lesz az én „gurum"? Ki tanít meg arra, hogy szétszakadt belső egységemet, énem egységét helyreállítsam?”A vallási irodalom piacán széles a vevőkör. Ott, ahol eddig szinte kizárólag a kereszténység adott értelmet a létezésnek, most az értelmet-adók csak úgy hemzsegnek: a nagy keleti vallások mellett a kis trónkövetelők egész serege. A szekták és az új vallások, mint a „New Age” (angol kifejezés, jelentése: Új Kor) teljes sebességgel haladnak előre, minden világrészt elárasztanak, a miénket is.

Ezekről lesz most itt szó.

„Small is beautiful”
„Was klein ist herzig”
„Vonzó a kicsiny”  

A SZEKTÁK

Kicsinyített minták...

Némelyek a léptéket kicsinyítve keresik útjukat: ezek a szekták. A legtöbb szekta keresztény eredetű, a Krisztustól kapott örökség egy részét hordozza. Nem a katolicizmus nagy testvéregyházaira gondolok, (a protestánsokra, az anglikánokra, ortodoxokra), hanem a Jehova tanúira, a mormonokra, az adventistákra, a pünkösdistákra, valamint a szabadegyházak egész csillagködére, az elektronikus prédikátorokra, de gondolok a keletről származó szervezetekre és mozgalmakra is, amelyek jobbnál-jobb boldogság-recepteket és ezoterikus (titkos értelmű) bölcsességeket kínálnak mindenkinek.

A szekták a lépték csökkentésében, a kicsinyítésben, a miniatűrizációban bajnokok. Kis, fészekmeleg közösségek, ahol minimális a választék a szentírási szövegekből, kevés a dogma, vagy akár egy sincs, kreatív és spontán a liturgia, sok a személyes figyelmesség, az érdeklődés, a törődés. Emberi közelség van, mely jóleső és vigasztaló, és Krisztus közeli visszatérésének szorongó várása. Egyikben sincs szolgálati papság, és sehol sincsenek aprólékoskodó egyházi előírások, szabályok, kötöttségek.A  szekták mindenfelé felkutatják híveiket. Többnyire azonban fiatalokra hatnak, akik még sehol sem vertek gyökeret, és érzelmi kötődésre vágynak. Olyanok, akik vagy csalódtak a nagy egyházakban, vagy egyszerűen nem ismerik ezeket, vallásilag tájékozatlanok, „kis formátumú” dolgot keresnek. Vannak felnőttek is, akik engednek a csábításnak. Vannak köztük „szerencsétlenek”, szegény ördögök, és vannak a kulturáltabbak és a társadalmilag magasabb réteghez tartozó emberek közül is. Nem kevés az egyetemet végzett ember is, aki errefelé lát kiutat. Végül, mindig akadnak olyanok, akiknek a papokkal volt valami nehézsége, és akik félreszorítottnak érzik magukat az egyház intézményi rendszerében. 

Miért vonzók?   A szekták igen sokszor benyújtják a nagy egyházak kifizetetlen számláit”. Sikereik egy része toborzási módszereiknek köszönhető, sőt, a manipulációnak is, de fő oka, úgy tűnik, korunk társadalmának elszemélytelenítő tendenciája. Az emberek gyakran válnak számokká, és ritkán bánnak velük úgy, mint személyekkel. Ebből nehezen elviselhető hidegség és magányosság következik. Ezen a ponton lépnek be a szekták, sokkal inkább érzelmi, mint intellektuális közeledésükkel. A szív logikáját művelik, nem az értelmét. Kijelentik, hogy te egyetlen, te páratlan vagy. Ehhez még hozzájárul a harmónia és a béke vágya, a stressz feloldása, a feszültségmentesítés, a lazítás, a bátorítás és a megbecsülés, a test és lélek elfogadása, a döntésekben és a megvalósításokban való részesedés.    

„Hol találok otthonra?” 

Mindenki vágyik arra, hogy otthona legyen, csakhogy a „tűzhelyek” romokban hevernek: szétesőben vannak a családok, a falvak, a hagyományok. Hol vagyok még egyáltalán otthon? Az emberek millióinak képzeletét a kommunikáció, a közelség, a közösség, a melegség, a barátság, a befogadás, a dialógus, a találkozás, a megosztás, a menedék, a lecsillapodás, és a biztonság álmai és ábrándjai gyötrik. Megannyi csillag álmaik egén. A szekták ezekre a vágyakozásokra akarnak felelni. Kapcsolataikba sok melegséget visznek, személy szerint nagy figyelemmel és szeretettel fogadnak : jó menedékre találsz, mikor abba a kis közösségbe bevezetnek, ahol helyetted gondolkodnak és döntenek, és amely átsegít holtpontokon és a kríziseken. „Nálunk - mondják - sosem vagy egyedül, és bárki is vagy, szívesen látunk!”   

Világos válaszok

  Semmi sem egyszerű ebben a társadalomban. Komplikált struktúrákban élünk; mint pókháló, vesznek körül minket a társadalmi előírások és formák. Ki ismeri még ki magát a bennünket megrohanó kérdések mindennapi áradatában? Az ember az egységet keresi ebben a post-modern korszakban, mely olyan töredékes, és olyan biztonságot keres, mely mindent átfog. A szekták a homályos kérdésekre világos, rövid és pregnáns válaszokat szolgáltatnak. Leegyszerűsítik, szimplifikálják a hagyományos igazságokat és értékeket, melyeket másutt gyakran kuszán, árnyalt és kevéssé világos módon mutatnak be. A szekták szótárából hiányoznak az ilyen szavak: „feltéve, hogy”, „ha”, „de”. Az igenjük igen, a nemjük nem. Eligazításaik -jelszavaik  rövidek és világosak, erkölcsük világos, nincsenek kazuisztikus fondorlatok: „ez így van, és nem másképp!” A bizonyítások sem érvelésből, vagy intellektuális hozzáértésből állnak. „Megkapó” jellegűek: nyelvek jelenségei, extázisok, próféciák, gyógyulások, varázslások.