Katolikus hitvédelem és megújulás

"Szeretettel  - és persze nagy késéssel, mert nálam késéssel mérik a szeretetet  - küldöm az áprilisi életigét. Azért igyekezni fogok a májusival is, s akkor majd az "igyekezet" lesz a mérce, s nem pedig a késés. De teljesen lazán és minden  garancia nélkül, mint szabadúszó és műkedvelő  az életige-műteremben."

Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” (Jn 16, 29-30)

Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. A gyermeki lelkület egyik nagyon fontos vonása az engedelmesség! Szüleivel éli az életét, még a szentírás is megjegyzi,  hogy a jeruzsálemi zarándoklat után szüleivel hazament és engedelmeskedett nekik. Jézus nemcsak mind kisgyerek engedelmeskedett a szüleinek Názáretben, hanem mindvégig megmaradt a Mennyei Atya engedelmes gyermekének.  Egyik kedves mondását a szentírás is megőrizte: "Az én eledelem az, hogy annak az akaratát teljesítsem, aki küldött engem!" És hogy valóban engedelmes, jó gyermek volt azt maga a Mennyei Atya is megerősíti!

„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.” (Jn 16,16)

Ez a „kis idő” Jézus elmenetele és visszatérése között nemcsak sírban nyugvásának idejét jelenti, hanem a mennybemenetele és Pünkösd közötti időt is, hiszen az apostolok Pünkösdkor a mennybe ment Krisztus egészen sajátos, végleges visszatérésének lesznek tanúi. Azelőtt ott állt előttük hús-vér emberként, feltámadása után már új, romolhatatlan testben, Pünkösd után viszont a Szentlélek által bennük lesz jelen.

Ez a harc már, mint többször mondtuk, az emberiség történetének elejétől kezdődött (Ter 3,15). A Jelenések könyve 12,1-13,8 a sátán Isten népe ellen folytatott harcának a leleplezése, amely az emberiség egész történelmének legnagyobb politikai botránya és a legagyafúrtabb mesterkedése.

Az Isten tűz, amely felmelegíti és lángra lobbantja a szívet és a bensőt. Ezért ha szívünkben hideget érzünk, amely az ördögtől van - mert az ördög hideg -, akkor az Urat szólítsuk, s ő eljövén tökéletes szeretetével lángra lobbantja szívünket nemcsak önmaga, hanem a felebarát iránt is. S a melegség színe elől elfut a hidegség, a jónak gyűlölője. 

 „…a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Péld 12,15)
Amikor valaki egy személyes problémával fordul hozzád, kérdezd meg tőle a következőket: Mit gondolsz, mi okozza a problémát? Eddig mit tettél ez ügyben? Milyen szentírási igére alapozol? Mi olyat tudnék én ebben tenni, amit te magad nem tettél már meg?