Katolikus hitvédelem és megújulás

Barsi Balázs atya honlapján külön rovat foglalkozik a hitben kevésbé járatos testvérek által feltett kérdésekkel. A válaszokat elolvasva azt gondolom, hogy jóval többen tartozunk az utóbbi kategóriába, mint gondolnánk...

Isten cselekszik a történelemben és életünkben; s minden eseménynek forgatókönyve az Ő „zsebében van”.A tárgyi tapasztalatból indulok el én is, mint akár az atheisták, de van bátorságom következtetni a létrend személyes hátterére, Istenre. – Ez a mondat csak egy hívő   ember kijelentése lehet.

Ha találkoztam volna Jeremiással hat évszázaddal Krisztus születése előtt Jeruzsálem utcáin, vajon milyen hatással lett volna rám? Igaz, a könyvet, ami az ő nevét viseli elég nehéz befogadni: írója túl sok szerencsétlenséget jósol meg benne. Ha azonban közelről néztem volna az arcába , vajon nem egy nyitott, érzékeny és a messzi távlatokba látó embert fedeztem volna-e föl?

Ma kicsiknek tanítottam hittant. Nagyon lelkesek és közlékenyek, kérdezni is gyakran kérdeznek. Egy kislány valahol hallott valamit, és amikor arra a kérdésre került a sor, hogy "Hány Isten van?", mindjárt meg is kérdezte: "A Szent Pál az valamilyen isten?" Megbeszéltük, hogy dehogy az, csak egyszer, amikor Isten erejével csodát tett, azt hitték róla, hogy az, de aztán tisztázták a tévedést, hogy egyáltalán nem, mert csak ember.

Szaporodnak a jelek, hallomások, látomások - részben az utolsó idők eljövetelével, részben az "isteni igazság" kinyilatkoztatásával kapcsolatban. Fontosnak tartom Kovács Gábor atya összefoglalóját a témáról.

Földi életünk igazi története nem más, mint mélyen érintő találkozások és rátalálások sorozata. A legmélyebb emberi találkozások pedig belenyúlnak a transzcendens világba, vagyis Istenhez  kapcsolnak  bennünket.  Ilyen  mélységesen  megjelölő,  Istenhez  vivő  találkozásra  ad alkalmat John Henry Newman bíborossal ez a jubileumi esztendő, születésének 200. évfordulója.

Liturgiának, a szó szabatos teológiai értelmében, az Egyház HIVATALOS istentiszteletét nevezzük. (A keleti szóhasználat még szorosabb, a gyakorlatban kizárólag az Eucharisztiát nevezik liturgiának. Én csak a latin rítusról szólok, mert a többihez nem sokat értek.)

„Az imádság, miközben gyakoroltatja a lelket, Istennel egyesíti és a megfeszített Krisztus nyomdokainak követőjévé teszi: így Isten a maga képmásává alakítja a lelket a szeretet vágyakozása, érzülete és egyesülése által.” (Sziénai Szent Katalin)