A harag előbb-utóbb gyűlöletté válik

A gyilkosság sokkal előbb kezdődik, mint hogy agyonütjük egymást, és a gyökerek sokkal mélyebben vannak, mint az látható lenne.

Hol kezdődött az, hogy az ember képes gyilkolni? Ott, amikor nem vette tobbe komolyan, hogy Isten Isten, az ember ember, és a Teremtő uralkodik a teremtményein. Ő akart Istenné lenni – emlékszünk a tegnapi igéből, ezt ígérte a kísértő az embernek -, ő akar uralkodni a többieken.

Márpedig ezt nem engedte meg Isten nekünk. A teremtés után azt mondta legkedvesebb teremtményének, az embernek, hogy itt van ez a csodálatos világ, uralkodjál rajta. Ott van egy egy hosszú felsorolás a Mózes első könyve 1. fejezetének a végén, hogy mindenen uralkodjál, amit Isten teremtett. Csak egymáson nem szabad uralkodni. Véletlenül sem. Semmilyen összefüggésben. Egyik ember a másikon nem uralkodhat, mert Isten uralma alatt élhetnek és így lesznek boldogok. Sőt egymást védeni, őrizni kell. Isten parancsa az volt: őrizője legyél a te testvérednek. És ha ez kölcsönös, akkor lesz boldog az emberiség.

Ehelyett az uralomvágy rabságába került az ember, és ennek során könnyű eljutni oda, hogy felesleges lesz a másik. Tulajdonképpen utamban van a másik. Tehát ha a másik nem lenne, nekem könnyebb lenne. Ha a másik meghalna, én előbbre jutnék, nekem több jutna. Ezért kérdezi itt Isten Kaint: Miért gerjedtél haragra? Ott kezdődött ez a gyilkosság.

Legyünk őszinték: hányan lehetnek közöttünk, akiken még soha nem futott át ilyen gondolat: ha a másik nem lenne, könnyebben érnék célt? Ha meghalna az idős beteg, könnyebb lenne a családnak. Aztán beleborzongunk a gondolatba: nem, dehogyis, nem akarjuk mi. A gondolat azonban átfutott rajtunk. Tehát van valami ilyen a szívünkben.

Ha egy autó elütné azt a másik srácot, enyém lenne a kislány szíve. Ha megütné a guta ezt az örökké kellemetlenkedő szomszédot, végre nyugalom lenne a házban. Agyonütni nem merjük, bár úgy lehetne csak elhallgattatni, de ha bekövetkezne, milyen jó lenne!

Ott van a szívünk mélyén ez: ha a másik meghalna, megoldódna valami megoldhatatlan, kellemetlen, kényelmetlen helyzet. Az, hogy ez a gondolat megszülethet a fejünkben, azt jelenti, hogy azt a másikat a szívünkben már megöltük. Ö többé már nem testvérem, akinek őrizője vagyok. Rá nem vigyázni kell, hanem arra várok, hogy minél előbb vége lenne neki.

A gyilkosság gyökere tehát valamiféle sértettség, irigység, keserűség és harag. Ezeknek az a tulajdonságuk, hogy egyre jobban nőnek, ha valaki nyakon nem csípi őket. Az, hogy ilyesmi megszületik a szívünkben, vele jár a romlott természetünkkel. A Biblia tanítása szerint a felelősségünk ott kezdődik, hogy mit csinálunk velük. Hogy abban a pillanatban ellenségünknek tekintjük-e a saját keserűségünket, irigységünket és féltékenységünket, és gyökerestől kiirtjuk-e szívünkből, vagy pedig engedjük, hogy tenyésszen, sőt olykor még tápláljuk is, vagy évtizedekre konzerváljuk.

A haragnak az a tulajdonsága, hogy előbb-utóbb gyűlöletté válik.

A gyűlölet lényegét pedig megértjük akkor, ha ezt szót szótagolva mondjuk. Először gyűlni szokott, azután öl minket, mérgezi azt, aki gyűlöletet, haragot hordoz magában, és egy óvatlan pillanatban ölet.

Az ördög előbb-utóbb ad a kezünkbe egy furkósbotot es elkészít egy olyan helyzetet, amelyikben lecsap a bot Ábelre, és lehet, hogy a, gyilkos maga is megretten, hogy mit cselekedtem, de ugyanakkor fellélegzik: megszabadultam tőle!

Ez a természetrajza a haragnak, a gyűlöletnek és a gyilkosságnak. Mind e mögött az a nagy szellemi hatalom áll, akiről Jézus olyan nyíltan és világosan beszélt. Azt mondta: az Ördög emberölő volt kezdettől fogva. Lehet, hogy valaki hosszú ideig jól beilleszkedik a közösségbe, annak hasznos tagja, a gyűlölködésnek, gyilkosságra való hajlamnak az . árnyéka sem látszik rajta, és egyszer csak előtör ez a benne levő keserűség, harag vagy akármilyen sötét indulat, és sor kerülhet ilyesmire, mint amit az a köztiszteletben álló férfi abban a dunántúli faluban, a közelmúltban tett. Mindenki csak jót mond róla, és egyszer csak kiírtja ‘ a családját. Ez a sötét hatalom kerítette kezébe Káint, és így került sor erre a gyilkosságra.

Jézus Krisztus szerint azonban ölni nemcsak bottal, fegyverrel vagy méreggel lehet, hanem másként is. Amikor Ő a hatodik parancsolatot magyarázza a Hegyi beszédben, akkor ezt mondja: ,,Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik az ő testvérére, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja a testvérének: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” (Mt 5,21-22).

Vagyis lehet ölni haraggal és szóval is. Aki haragszik az ő testvérére, vagy aki azt mondja neki, – a szó, ami itt van (azt a görög Biblia nem is fordítja le, hanem arámul mondja), olyan csúnya kifejezés volt, ami a másikat a maga emberi méltóságában bántotta meg. Most nem akarok ilyeneket mondani innen a szószékről, de amikor durván őt, mint embert akarja megbántani, megsérteni indulattal a másik. Jézus azt mondja: ez ugyanolyan gyilkosság.

Mondok egy mai példát. Adva van egy család, szülők és két tizenéves fiú. Azt mondja az idősebbik: A tesómat minden nap megverem, ha kell, ha nem. Laposra kalapálom. Tudja miért? Mert hülye. Egy rongy, kretén, nulla, sőt, két nulla – mondja nevetve. Annyira fél már tőlem, hogy bezárkózik a szobájába. A múltkor is ezt tette, de én odaálltam és mindenfélét ígértem neki az ajtó előtt. Akkor kinyitotta, elkaptam és megvertem. Mostanában kétszer verem meg naponta, mert éjszakánként bevizel. Egyszer csak úgy, egyszer meg a tócsáért, amit az ágyban csinált.

A szívem szorult össze, amikor ezt hallottam. Adva van egy tízéves kisgyerek, aki retteg együtt maradni az édes testvérével. Mert ha az ígér is neki valamit, és ő még bízik benne, akkor is csalódnia kell, mert akkor is elkapja és megveri. Csak úgy… Ütést kap attól, aki esetleg megsimogathatná, mint idősebb bátoríthatná, biztathatná. Segíthetne a tanulásban. Együtt játszhatnának. Példa lehetne előtte. Üti azt, aki – ez kiderült – még így is felnéz rá, és így is szereti mint bátyját.

Most túlzásba esem, ha azt mondom: üti azt, akivel esténként esetleg együtt imádkozhatnának? Netán a szülőkkel együtt. Csak ott nem imádság hangzik, hanem kiderült, hogy ezt a nagyobbikat az apja is ugyanígy időnként elagyabugyálja, sőt a gyerekek szeme láttára egyszer-egyszer az anyjukat is megverte. Azonkívül ez a fiú mindennap megnéz egy jó bunyós filmet — ahogy ő fogalmazta. Mindennap méreggel etetik, és csodálkoznak, hogy mérges lesz. Ha kell, ha nem. Es nem tud, nem is akar uralkodni magán. Ide jutottunk.

Kezdődött azzal, hogy nem bízunk Istenben. A gyerekeik már agyonütik egymást, és a mieink meg ehhez hasonlókat csinálnak. Itt nem folyik vér, itt mindenki életben marad. Kifele akár még mintacsaládnak is tűnhetnek. Azt hiszem, nem kell bizonygatnia hogy amit ez a fiú tesz, ugyanolyan gyilkosság, mint amit Káin követett el Ábel ellen. Ez lélekgyilkosság, ami megnyomoríthatja egy életre a testvérének az életét. Mert aki haragszik az ő testvérére – mondja Jézus-, az is emberölő. És aki azt mondja róla, hogy… – most hadd ne idézzem ismét ezt a fiút-, az is embergyilkos.

Vajon mi soha nem mondtunk ilyet senkiről, vagy ehhez hasonlót? Vajon nem őrzünk a szívünkben olyan keserűséget, ami bármikor átcsaphat haragba, az meg gyűlöletté válhat, és ki tudja, hova vezethet? Néha talán még büszkék is vagyunk rá, hogy emlékszünk arra a sérelemre, és reméljük, hogy valaki, vagy a jó Isten majd megtorolja azon az ellenségünkön.

Ma este itt az ideje annak, hogy kigyomláljuk ezeket a lelkünkből. Jézus azt mondja: mind embergyilkos az, aki ilyet megőriz a szívében. Lehet ezeknek személyes vagy családi okuk. Lehet anyagi, politikai vagy nemzeti oka. Mindegy, mi az oka, az akkor is keserűség, harag és gyűlölet, és az a természete, hogy gyűlik, öl és ölet. Ettől Isten őrizzen meg bennünket. Ezért kérdezi Isten tőlünk is ma este: Miért gerjedtél haragra? Nyilván azért, mert harag van a szívedben. Ezt akarja Ő kivenni onnan.

(In: Isten kérdez. Budapest, 2002)

A szerző református lelkipásztor

Létrehozva 2017. augusztus 5.