Katolikus hitvédelem és megújulás

I. Szeressük az ellenséget?

Filmek, drámák, regények gyakran fejeződnek be azzal, hogy a sértett fél bosszút áll. Lúdas Matyi háromszor veri vissza a jogtalan ütéseket...
Halld Jézust a kereszten: imádkozik keresztre feszítőiért. És figyeld Jézus követőit: Szent István és a többi vértanúk ugyancsak imádkoznak gyilkosaikért.

"Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása."(ApCsel 2,1-2)

A termet, ahol Pünkösd napján együtt voltak az apostolok, a hagyomány joggal azonosítja az utolsó vacsora termével. Ez az azonosság mélységes tanítást hordoz magában.

"Szeretettel  - és persze nagy késéssel, mert nálam késéssel mérik a szeretetet  - küldöm az áprilisi életigét. Azért igyekezni fogok a májusival is, s akkor majd az "igyekezet" lesz a mérce, s nem pedig a késés. De teljesen lazán és minden  garancia nélkül, mint szabadúszó és műkedvelő  az életige-műteremben."

Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” (Jn 16, 29-30)

Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. A gyermeki lelkület egyik nagyon fontos vonása az engedelmesség! Szüleivel éli az életét, még a szentírás is megjegyzi,  hogy a jeruzsálemi zarándoklat után szüleivel hazament és engedelmeskedett nekik. Jézus nemcsak mind kisgyerek engedelmeskedett a szüleinek Názáretben, hanem mindvégig megmaradt a Mennyei Atya engedelmes gyermekének.  Egyik kedves mondását a szentírás is megőrizte: "Az én eledelem az, hogy annak az akaratát teljesítsem, aki küldött engem!" És hogy valóban engedelmes, jó gyermek volt azt maga a Mennyei Atya is megerősíti!