Katolikus hitvédelem és megújulás

Férjemmel az idén ünnepeltük a 20. évfordulónkat. Mikor megismerkedtünk sokat beszélgettünk életünkről, hitünkről és a jövőről.

Mindketten hittünk Istenben, de az ő hite nem cselekvő, tanúskodó hit volt. Ez a hit arra volt elegendő, hogy évente a nagyünnepeken eljött velem a templomba és elfogadta tőlem az Istenre mutató gondolataimat, imádságaimat, törekvéseimet az imaközösségem vezetésével járó minden cselekedetemet. Soha nem gátolt a hitem gyakorlásában.

Lelkigyakorlaton résztvevő ismerősöm mesélte, hogy egy alkalommal. szóba kerültek a macskák, vízerek és a földsugárzás  A résztvevők szinte teljes egységben hallgatták az előadót, aki természettudományos ismeretekre hivatkozva állította, hogy a macskák ismerik a vízerek elhelyezkedését. Amik különben veszélyesek lehetnek az emberre.

Az alábbi cikk ugyan szkeptikus, de legalább nem áltudományos, mint a fenti ellenőrizhetetlen állítás.

A Katolikus Egyház két bíborosa volt jelen 2011. március 2-án Nicola Bux könyvének bemutatóján, mely „Hogy ne veszítsük el a hitünket miselátogatás közben” cím alatt téves liturgikus koncepciókkal és ezek leküzdésével foglalkozik. A szerző támogatását a két bíboros nem csupán jelenlétével fejezte ki, hanem beszédével is.

„Ha tévesen abból indulunk ki, hogy mi állunk a liturgia középpontjában, akkor a mise hitünk elvesztéséhez vezet”, hangsúlyozta Raymond Burke bíboros, a legfelsőbb pápai ítélőszék prefektusa. Ezzel a szerző egy provokatív tézisét húzta alá, mely szerint „a liturgikus visszaélések valóban a katolikusok hitének súlyos sérüléséhez vezetnek”.
Sajnos, túl sok pap és püspök tekinti a liturgikus normák megsértését jelentéktelen ügynek, miközben valóban „súlyos vétségekről” van szó, jelentette ki Burke bíboros.

Az az érzésem, ez nem kimondottan tanúságtétel. Tele van kérdésekkel. Viszont ahogy a szívem nem mozdult meg a többi karizmánál, a szabadításnál túlságosan is beindult. A karizmaiskola után elolvastam a szabadítás  "játékszabályait" és igencsak meglepődtem, mennyire a tudatlanok bátorságával álltam hozzá a dolgokhoz.  Talán mert sosem akartam szabadítással foglalkozni. 

Azt állítják, hogy az egyik medjugorjei látnok, Ivan Dragicevic kapta ezt a Szűzanyától, és sürgősen terjesszük, mert közel a háború. Aki ismeri a medjugorjei jelenéseket, annak rögtön feltűnik, hogy ez nem a Szűzanya stílusa, továbbá a medjugorjei üzeneteket pontosan lefordítják több nyelvre, és nem ilyen módon hozzák nyilvánosságra.