II. János Pálról és a villámcsapásról

A Passió című film Jézusát alakító világhírű színésszel Łukasz Adamski készített interjút 2017 áprilisában. (Részletek)

Ön lett a narrátora a „II. János Pál és a kommunizmus bukása: a kontinens felszabadítása” című, Karol Wojtyłáról szóló dokumentumfilmnek. Mit jelent Önnek Karol Wojtyła személye?  

Jim Caviezel: Lengyelországi látogatásom alatt értettem meg, hogy az egész világ problémáit vitte a vállán. Csak most jöttem rá, mekkora ereje volt Karol Wojtyła imáinak, és hogy szavai csakugyan „megújították a Föld színét”. Van azután egy személyesebb oldala is a dolognak. Amikor magát Jézust alakítottam, sok kritikát kaptam, sokszor gúnyoltak. Ezt fel kellett dolgoznom, és II. János Pál nélkül Jim Caviezel nem alakította volna Jézust. A pápa életét és evangelizációja erejét látva azt mondtam magamnak: ugyan minek törődnél a gúnyolódók ostobaságaival?

(…) A pápa mindig arra hívta a fiatalokat, hogy törjenek ki a fertőzött, demoralizált civilizációból. „Legyetek szentek!” – mondta. Lehetetlen? Igenis megvalósítható. Sokszor hallom Krisztus hangját a szívemben: „Jim, ma sikerülni fog.” Azt jelenti ez az üzenet, hogy a világon mindenki egyformán fontos. Egyúttal keresztény életre hív. Olyan életre, amellyel mindenki felé arról teszünk tanúságot, hogy számunkra Jézus az Úr. Emlékszem, a pápa azt mondta az amerikaiaknak: „Mindannyian szentek lehettek!” Elszomorít, hogy a hazámban milyen sokan nem akarnak szentté válni. Drogokkal, élvezethajhászással pótolják, amivel csupán az érzelmi űrt próbálják betölteni.

„Itt többé nem kapsz munkát” – mondta Önnek Mel Gibson, miután vállalta a filmjében Jézus szerepét. Mennyire volt igaza?   

Egyszerre kiestem a stúdió öt legnépszerűbb színészének köréből. Pedig semmi rosszat nem tettem, csupán eljátszottam Jézust. Hogy személyesen hogyan érintett az elutasítás? Nos, mindenkinek megvan a maga keresztje. A világ tart valamerre, de végül is nem leszek örökké ebben a világban. Sem a hollywoodi producerek. Egyszer mindenkinek felelnie kell mindazért, amit tett.

Mit gondol, miért ez a reakció? Félnek az ilyen filmektől? Jézus erőteljes filmes ábrázolásától? A nézők igazán kiálltak érte. A több mint félmilliárd dolláros bevétel komoly siker. A film hatására történt megtérésekről is lehetett hallani.

Erre a kérdésre nem nekem kell válaszolnom, hanem nekik, nemde? Én megtettem, ami rám volt bízva. A film sok millió néző számára maradandó élmény. Válaszoljanak a producerek, hogy miért félnek ettől a sikertől. A karrieremnek nincs vége. Végül is több jelentős hollywoodi filmben játszottam főszerepet. A Person of Interest című népszerű tévésorozatban is szerepeltem. Ugyanakkor sohasem feledkeztem el arról, hogy Jézus neve minden név fölött áll. Egyben minden idők legvitatottabb neve is.

A szeretet ellenkezést vált ki, és ő a megszemélyesült szeretet. Jézus a szeretetről beszélt a rómaiaknak, ezért ölték meg. „Ki ez, hogy megmondja nekem, milyen legyek?” – kérdezték dölyfösen. Saját népe elárulta, mindenki elhagyta. Az én feladatom nem csak az volt, hogy ezt eljátsszam a filmben. Igazi feladatom az, hogy nap mint nap az evangélium szerint éljek és tanúságot tegyek az igazságról. Ez megint csak II. János Pálhoz visz vissza: „Totus Tuus” – Egészen a Tiéd”. Ha azt kérdi, mit jelent számomra II. János Pál, ezt jelenti. Egészen a Tiéd.

(…) Számomra a katolikus szentmise állandó megerősödés. Ott találkozhatom Jézussal. Nem csupán jelképes ostya vétele történik, hanem valóságos átváltozás. Kenyér és bor? Nem! Krisztus Teste és Vére. Ezért meghalni is érdemes. Mindennap azért imádkozom, hogy úgy haljak meg, hogy Jézus a szívemben van, s hogy soha el ne hagyjam.

Beszéljünk a villámcsapásról, amely a Passió felvétele közben érte. A keresztre feszítés jelenete közben történt?  

Nem a keresztre feszítéskor. Rómában forgattunk. A hegyi beszéd jelenete volt. Fölmentem a hegyre, gyülekeztek a felhők, és öt másodperccel a villámcsapás előtt megéreztem, hogy mi fog történni. Szeles idő volt, de nem hallottam, hogy fúj a szél. Akkor hirtelen belém csapott a villám. Nagyon megijedtem, de ugyanakkor belső békét éreztem. Mielőtt ez történt, Mel már kiáltott, hogy „felvétel”, rám álltak a kamerák. Aztán hallottam, hogy Mel kiabál: „Mi a fene van a hajával?” Vicces volt. Borús, komoly embernek tartanak, de ez nem igaz. Egy lengyel nővér odajött ma hozzám, és megkérdezte, miért nem mosolygok. Azt feleltem, hogy a szemem mosolyog, csak az arc többi részéig még nem jutott el a jel 🙂

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2021. augusztus 25.