Imával megállítható a háború vagy sem?

Miután feltettem a facebook oldalamra Csaba testvér meghívóját amelyben a békéért imára, kilencedre hív minden hívő és jó szándékú embert, szinte azonnal a fenti kérdést kaptam a levél fiókomba egy baráttól. Rögtön kértem a Szentlélek segítségét és imádkoztam.

Tudtam, hogy erre a kérdésre nem lehet dogmatikai választ adni, hanem fentről való bölcsességre van szükség, amely életszerűen alkalmazható az adott helyzetre. Kérdés tehát, hogy Európa polgárháborúba sodródik-e vagy sem, lesz-e keletről kiinduló harmadik világháború vagy sem? Az ankarai robbantás bármikor megtörténhet-e Brüsszelben, Berlinben, Rómában és bárhol vagy imával ez is elkerülhető?

Imádkoztam és a következő gondolatok jelentek meg bennem.

– Először is teregessük ki és nézzük meg közelebbről a szennyest.
Bibliai szóval élve a valamikor alapjaiban keresztény Európa céda nő lett, hiszen elprostituálta keresztény értékeit, Istentől kapott kincseit, erényeit. Céda diszkó királynő lett belőle, aki minden szellemi moslékkal prostituálódik istentagadó liberalizmusában és szinkretizmusában. Az ankarai robbantás után a török szóvivő szomorúan mondta, hogy a török embereknek ez már természetes, mert hozzá vannak szokva ezekhez a szörnyűségekhez, borzalmakhoz.

Európában természetes lett a halál, magától értetődő kultusz lett az abortusz, a melegek házassága, az állatokkal való szexuális aktus joga…..,
-természetes lett, hogy semmi nem bűn többé és mindent szabad, természetes lett, hogy csak egyetlen erkölcsi mérce létezik, az a szubjektív jó érzés amit az ember önmagában érez, hogy neki éppen mi a jó, természetes lett, hogy a szabadság a legfőbb érték, amelyben bárki bármit megtehet, természetes lett, hogy egyetlen tekintély létezik az egyén szabad akarata és önrendelkezési joga, természetes lett, még a hívők nagy része között is hogy sem az egyházi tanításnak sem az isteni parancsoknak nem kell engedelmeskedni, mert mindenki úgy él, ahogyan akar, mindenki azt hisz amit akar, mindenki úgy gyakorolja vallását ahogyan akarja, mindenki akkor jár templomba amikor ő éppen akarja és ebbe senkinek, semmilyen beleszólása nem lehet és nincsen…….

Következmény: a céda diszkó királynő prostitúciójából születetett fattyú gyermek ördögi gőggel éli öntörvényű életét és most a halállal paroláz migrációs politikájában. Ez a szennyesünk röviden a teljesség igénye nélkül. Ha látnánk ennek igazi szellemi valóságát, akkor azt állapíthatnánk meg, hogy Dante leírása a pokolbéli bugyrokról csupán húsvéti képeslap ehhez a mocsokhoz képest.
Imádságom után két képet kaptam, egy anyai és egy apai életképet a család életéből.  Egy hagyományos tárcsás mosógépet láttam. A ház asszonya beletette a ház szennyesét, öntött rá egy adag mosóport , bekapcsolta a gépet és hagyta azt a levében cúgolódni, rotyogni, forgolódni, zutyulódni. Miután kivette és megnézte a ruhákat, és úgy látta, hogy még nem az ő szándéka szerint tiszta az a kelme, és ekkor eresztett rá egy újabb levet és hagyta megint egy jó darabig gyaszatolódni, hogy tisztuljon tovább az a ruha.

Hiszem, hogy imádsággal minden megváltoztatható, hiszek az ima erejében.

Azonban nem az a kérdés, hogy imával megállítható-e a háború, hanem az, hogy akar-e egyáltalán megváltozni Európa?

Akar-e visszatérni az élet, az evangélium, az isteni parancsok útjára?

Akar-e megtérni és visszatérni szerető Istenéhez?

Mert ha nem, akkor Isten addig fogja megengedni, hogy cúgolódjon saját szennyének levében a szenvedés, a tisztulás tárcsás rotyogó bűnt elmosó üldöztetésében és háborújában, amíg önként nem akarja már végre a megtérést és nem kiált Istenhez segítségért.

Nézzük a másik, az apai példát. Egy apának volt egy megátalkodott rossz fia. Az apa a végén már térden állva könyörgött a fiának, hogy csak egy picit javuljon meg, a fiú azonban senkire nem hallgatott. Az apa beígérte, hogy ha a fiú így folytatja, akkor beadja a gyereket a javító nevelőbe, de az csak még jobban…

A történet végére, még mielőtt a fiú önsorsrontó élete beteljesedett volna, az apa kénytelen, kelletlen, sírva ugyan, de beadta a fiát a javító nevelő intézetbe és addig engedte meg neki ezt a mostoha helyzetet, amíg ki nem józanodott és szelíd bárányként nem tért haza jóságos Atyjához.

Csaba testvér imára hívott minket a békéért.

Nézzük csak. Ha megkérdezem a hittanosaimat, hogy szoktak-e otthon együtt imádkozni, imádkozik-e otthon anya és apa, akkor az ötven hittanosból 48 azt a választ adja, hogy nem szoktak. Eltűnődöm. Akkor milyen lehet a helyzet azoknál a családoknál, ahol a gyerek még hittanra sem jár? 

Számomra nem az a kérdés, hogy a háború imával megállítható-e hanem, az, hogy akar-e Európa egyáltalán megjavulni, imádkozni és Istent újra imádni? 

Számomra nem az a kérdés, hogy a háború imával megállítható-e és nem épül-e mecset Ladánybenén, a mostani templom helyén hanem, az, hogy akar-e egyáltalán Ladánybene megjavulni, akar-e imádkozni, mert én úgy látom, hogy nem akar, mert makacsul és megátalkodottan kerülik az imaórákat még a hívők is, tisztelet a kivételnek a szent maradéknak.

A Bibliában azt látjuk, hogy Izraelnek, aki Istennek választott kedves népe, dédelgetett ültetvénye volt, a zsoltáros szavaival élve mindig feltúrta a kertjét a vaddisznó és ledöntötték kertjének falait akkor, amikor céda módjára élt, nem hallgatva Isten és a próféták szavára.

Ne jöjjön el az a nap, ne legyen meg az a nap, amikor fájdalmasan és keserűen Csaba testvérre kelljen hivatkoznom a benei embereknek, hogy lám az egy dolog, hogy rám a falusi papra nem hallgattatok, de nem hallgattatok még őrá sem, hiába fújta a riadót ő is és hívott titeket imádságra, hát most mienk a fekete leves.

Csaba testvér ui. nyíltan hirdette, hogy az Ő szavával éljek, hogy ha nem térünk meg, akkor meg is érdemeljük, hogy lehúznak minket a lefolyón, és akkor ha Isten irgalmából talán még be is jutunk a mennybe, akkor a saját őseink fognak kipofozni minket onnan, mert nem őriztük meg őseink keresztény hitét.

Hiszem, hogy imádsággal minden megváltoztatható, hiszek az ima erejében.

Magyarok Nagyasszonya! Könyörögj értünk, hogy megtérjünk, megmaradhassunk és élhessünk! Amen

Ladánybene 2015. 10.11. Magyarok Nagyasszonya templom búcsú ünnepén.

Létrehozva 2022. február 25.