Katolikus hitvédelem és megújulás

A Katolikus Egyház két bíborosa volt jelen 2011. március 2-án Nicola Bux könyvének bemutatóján, mely „Hogy ne veszítsük el a hitünket miselátogatás közben” cím alatt téves liturgikus koncepciókkal és ezek leküzdésével foglalkozik. A szerző támogatását a két bíboros nem csupán jelenlétével fejezte ki, hanem beszédével is.

„Ha tévesen abból indulunk ki, hogy mi állunk a liturgia középpontjában, akkor a mise hitünk elvesztéséhez vezet”, hangsúlyozta Raymond Burke bíboros, a legfelsőbb pápai ítélőszék prefektusa. Ezzel a szerző egy provokatív tézisét húzta alá, mely szerint „a liturgikus visszaélések valóban a katolikusok hitének súlyos sérüléséhez vezetnek”.
Sajnos, túl sok pap és püspök tekinti a liturgikus normák megsértését jelentéktelen ügynek, miközben valóban „súlyos vétségekről” van szó, jelentette ki Burke bíboros.

Mielőtt bármire is figyelnénk, fontos kihangsúlyoznunk, hogy a liturgiában a zene nem kísérő elem – egyfajta díszítő forma vagy hozzátoldás, hanem „az ünnepélyes liturgiának szükségszerű és a teljes egészhez hozzátartozó alkotó része” (LK 112). Célja, hogy „minden énekkel kísért szent cselekményben a jelenlevő hívek közössége tevékenyen vegyen részt” (LK114). Ezek figyelembevételével fel szabad tenni a kérdést, hogy van-e létjogosultsága a mai, új keletű zenei áramlatoknak. Rövid egyházzenei sétánk után könnyű lesz a kérdésre feleletet találni.